Two Windows, One Story
Mountains rise,
hills roll into the border,
a line drawn between the Free West and the East,
between values, between ideologies,
between the weight of history and the weight of dreams.
And yet—
in the smallest town,
on the main street where footsteps echo softly,
where life is not about nations but neighbors,
there is a house.
Two windows face each other,
curious, searching, waiting.
In one, the eyes of a young man,
brimming with purpose,
with a fire to mend the world.
In the other, the eyes of a young woman,
bold as summer,
unafraid to step out into the street,
broom in hand,
sweeping what is already clean—
just to be seen.
He fights for something greater,
yet in the quiet moments,
he fights for her.
And so they rise,
up the hills,
into the mountains,
above the city,
until their story meets—
and that is where my life begins.
Where Two Windows Met
Between the hills where borderlines were drawn,
dividing East and West in thought and creed,
where empires clashed and ideologues were born,
there stood a town untouched by war or greed.
Upon its street, where cobblestones still hum,
a house stood plain, yet windows faced in wait—
one bore a man whose heart could not succumb,
one bore a girl who dared to flirt with fate.
She swept the street though dust was nowhere found,
her dress undone, the summer kissed her skin.
And though his dreams sought justice, pure, profound,
her gaze was where his truest war begins.
Up through the peaks where city lights turn small,
they rose as one—and so began it all.
Két ablak, egy történet
Hegyek emelkednek,
a dombok a határig gördülnek,
egy vonal húzódik a Szabad Nyugat és a Kelet között,
értékek között, ideológiák között,
a történelem súlya és az álmok súlya között.
És mégis—
a legkisebb város főutcáján,
ahol a léptek puhán visszhangzanak,
ahol az élet nem országokról, hanem szomszédokról szól,
áll egy ház.
Két ablak néz egymásra,
kíváncsian, kutatva, várva.
Az egyikben egy fiatal férfi szemei,
céltól izzók,
a világot megváltani vágyók.
A másikban egy fiatal nő pillantása,
merész, akár a nyár,
aki nem fél kilépni az utcára,
seprűvel a kezében,
tisztogatva, ami már így is makulátlan—
csak hogy lássa őt.
A férfi a világért harcol,
de a csöndes percekben
érte is harcol.
És így emelkednek,
fel a dombokon,
a hegyek ormára,
a város fényei fölé,
míg végül találkoznak—
és ezzel az én életem kezdődik.
Ahol két ablak találkozott
A dombokon túl húzva vág az út,
Nyugat s Kelet közt vonalat feszít.
Hol harcok dúltak, zengtek nagy tanúk,
egy város áll, mit béke őriz itt.
A főutca csendjében ház ragyog,
s két ablak egymás felé fordulón.
Az egyikben egy ifjú láng lobog,
a másikban egy lány, tűzzel hívogón.
A seprű jár, bár tiszta már a tér,
s a nyárban leng a lenge kis ruha.
A férfi küzd, hogy jobb világ legyen,
de végül mégis őt nyeri ma.
A hegy fölött, hol ég s a föld összeér,
ott születik meg az én életem.